Csokoládé és nosztalgia

2008. 04. 24. - írta scarpetta
Kategóriák: Gasztro


Angliában ettem utoljára igazán finom Cadbury-t, aztán Melbourneben megörültem, hogy van, és vettem. Na, semmi köze nem volt ízben a korábbi élményhez, el is szomorodtam.
Aztán a jómúltkor mikor sétálgattam a boltban, felfedeztem egy kókuszos Cadbury-t, muszáj volt vennem, hogy kipróbáljam. Hát valami eszméletlen jó. És egy nagyon régi emlék is beugrott róla, úgyhogy még jobban a szívem csücske lett.
Mikor a vakbélmutétem miatt kórházban voltam, jöttek a látogatók, hoztak ugye csokit-kekszet-dobozos üdítőt, ahogy az szokás. Igenám, csak én ezekből nem ehettem egy falatot sem. Szépen gyülekeztek a fiókban, gondoltam majd egyszer úgyis eljön az én időm. A kórházból hazamenetelem napjára sikerült időzíteni anyunak az Uncle Bens Ínyencmártás kipróbálását, ami akkoriban tört be a magyar piacra, és a csapból is a reklámja folyt. Csillogó szemekkel vártam, majd fel lettem homályosítva, hogy én ebből aztán ugyan nem, mert fűszeres. Dúlva-fúlva bevágtattam a szobámba, magamra zártam az ajtót, kinyitottam a "csokis fiókot", és az összes (kb egy fel szatyornyi) édességet magamba tömtem, amit a kórházban kaptam, majd elégedetten kimentem és közöltem a családdal, hogy nekem ugyan nem is kell az a vacak kis szószuk. :)
És hogy ez hogy kapcsolódik a Cadburyhez? Akkoriban volt egy kedvenc tejcsokoládém jó sok kókuszreszelékkel, kék papirban kis majmocskákkal és természetesen ebből kaptam a legtöbbet a látogatások alkalmával. Az íze konkrétan ugyanaz volt, mint új felfedezettemnek. Most vagy öregszem vagy nem tudom mi van, hogy egy nyavalyás csoki kapcsán is a régi dolgok jutnak eszembe. De jók ezek a nosztalgiázások. :)

No comments: