Whangareiben kirándultunk

2008. 04. 06. - írta scarpetta

Mára kirándulást terveztünk, korán fel is keltünk. Segítségünkre volt az óraátállítás, sikerült is időben elindulni.
Az úticél Whangarei volt, ami tőlünk kb 160 km-re van. Már az oda felé vezető úton is csak ámultunk, gyönyörű volt a táj még így borús időben is. Dél körül meg is érkeztünk, kajáltunk-kávéztunk (Az első igazi Flat white-unk NZ-n, erősen meg is lepődtünk), irány a vízesés. Láttunk már pár vízesést, gondoltam úgymond semmi extra nem lesz benne, tévedtem.
Szép kis túraösvényt alakítottak ki egészen a "csobogó" legaljáig. Persze nem bírtam magammal, és nekem be kellett másznom a sziklákon megfogni a vizet. Ahogy ott álltam a kövek tetején, hullott rám a vizpermet, éreztem hogy gombóc lett a torkomban és könnybe lábadt a szemem. Nem tudom miért, de olyan jó érzés volt ott lenni. :) A túraösvény tovább vezet az A.H. Reed Kauri rezervátumhoz. Gondoltuk, ha már ott vagyunk, megnézzük azt is, de mivel utána még volt kitűzött célpont, mi kocsival mentünk. (egyébként egy 35 perces gyalogtúra) A közlekedési táblák nagyon mókásan vannak kihelyezve, hogy még véletlenül se találj oda egykönnyen, de találkoztunk legalább 100 maori emberkével, lévén hogy a kijelölt utak az ő házaikhoz vezettek. :) Na, azért sikerült odatalálni, láttunk pár érdekes fát és növényt is.
Ráeredt az eső, úgyhogy tovább is álltunk az utolsó célponthoz, ami a Heritage Parkban található kiwi ház volt/lett volna. Délután 4 óra 7 perckor értünk oda, természetesen 4-ig volt csak nyitva. Ahogy ott álltunk a kapunál, eszembe jutott  a kávézóból ez a kis cukros tasak felirat: With your luck, it's probably salt, és hangosan felröhögtem. Na sebaj, majd legközelebb. Útrakeltünk hazafelé, még megálltunk Waipu-ban, lesétáltunk a tengerpartra. Eszméletlen jó hullámok voltak, kicsit szemerkélt az eső is, de így is láttunk úszkáló emberkéket. :)
A Tom Tom Navigation ismét segitségünkre sietett, szerinte biztos rövidebb volt így az út még akár gyök kettő milliméterrel is, viszont legalább vicces. Próbáltam képet csinálni az út minőségéről, és a navi képernyőjéről, miszerint az ominózus szakasz egy 100km/órával közlekedős rész.
Még megálltunk egyet szendvicsezni-kávézni útközben, és jöttünk hazafelé. Igencsak "élveztem", ugyanis visszafelé én vezettem, közben ránksötétedett és persze hogy nekiállt szakadni az eső. De ilyet én szerintem még filmekben sem láttam. Az ablaktörlő kis híján leszakadt a helyéről, de abszolút esélytelen volt. Én meg mint nagyanyó, szigorúan tíz óra tíz percnél fogva a kormányt kis híján a szélvédőre borulva próbáltam látni az utat (azért ennyire nem voltam súlyos, csak érzékeltetni akartam a helyzet komolyságát). Reméltem, hogy majd az előző sávban elhúz mellettem valaki, és lesz kit követnem, de egyszerűen imádtak mögöttem kullogni, na. :) Még egy ideig bírtam idegrendszerrel, aztán visszaadtam A.-nak a volánt. Igen, ne is kérdezzétek, természetesen onnantól kezdve nem esett semmi, még az utak is szárazak voltak. :) Hazaértünk épségben, Whangarei tényleg egész napos program, és még szinte nem is láttunk semmit.

No comments: