2008. 12. 29. - írta scarpetta
Kategóriák: Eszmefuttatás, NZ vegyes
Nem szeretek negatív dolgokról írni, valahogy az van bennem, hogy amint magam előtt látom betűk formájában, minden túl valóságossá válik. Szimplán csak rossz ómennek gondoltam. Úgy tűnik, ez nem volt egy nyerő ötlet, úgyhogy inkább igyekszem majd leírni a tré dolgokat is, kezdem is ezzel a bejegyzéssel.
Egy régebbi bejegyzésben csak mellékesen megjegyeztem, hogy az ügyeleten jártunk. Akkor kaptam is gyógyszert, minden szép volt és jó, amíg tartott a kúra, aztán ahogy elfogyott a bogyó, én megint szarul lettem. Karácsony előtt elmentem orvoshoz, nehogymár az ünnepeket a kórházban/ügyeleten töltsem. A dokinéni megvizsgált alaposan, kért sürgős laborvizsgálatot meg mindent amit szokás, és kaptam tőle egy másik fajta gyógyszert, kicsit erősebbet annál, mint amit az ügyeleten kaptam. Egyenlőre hasznosnak bizonyul, remélem így is marad, viszont ebből kiindulva sanszosan igaza lesz a dokinéninek és ezt mostmár folyton szednem kell majd, ha szeretnék jól lenni. Mondjuk ez zavar a legkevésbé, ha ezzel sikerül megelőzni, hogy a gyomorfekélyem kiújuljon.
Ahogy a mondás tartja, a baj nem jár egyedül, férj levágott az ujjából egy darabot meló közben. Persze nehogymár kicsiben játszon, egész a csontig sikerült ezt abszolválnia. Reméljük azért szép lassan csak behegesedik majd.
Ezek után azt hittük, akkor az idei évre letudtuk a balszerencsék sorozatát, amikor is ma kaptam a levelet a családtól, hogy öcsémet holnap reggel megműtik, volt egy kis balesete. KisPötyi, sajnálom, hogy nem vagyok most ott veled, de drukkolunk neked, nem lesz semmi gáz, hidd el.
Na most mindent leírtam, remélem ez egy amolyan jó dolog lesz most, és megáll a balszerencsék sorozata. (tessék abbahagyni a vudu babák bökdösését, nem vicces :) )
No comments:
Post a Comment